Már reggel óta bent van a kontaktlencséd, az oxigénhiány miatti szemszárazság kezd zavaróvá válni. Igazán ki kéne már venned, de nincs nálad a kontaktlencse tárolófolyadék. Az optika bezárt, a legközelebbi ügyeletes gyógyszertár kilométerekre van.
Minden kontaktlencsét viselőnél előbb-utóbb eljön ez a pillanat, de mit tehetsz ilyenkor?
Elmondjuk, mi az a folyadék, ami minden háztartásban megtalálható és ilyen vészhelyzetekben biztonságosan tárolhatod benne lencséidet.
Miért speciális a kontaktlencse tárolófolyadéka?
Ahhoz, hogy megértsük a kontaktlencse ápolószerek működését, tisztában kell lennünk a lencsék alapanyagának tulajdonságaival. Az összes optikai korrekcióra alkalmazott kontaktlencse monomerekből, azaz műanyagokból áll.
Ezeket az monomereket polimerizációval – monomerek egymással történő reakciójával – egy nagy molekulává, polimerré alakítják. Hogy a polimeren belül a monomerek milyen formában kapcsolódnak, az a gyártási technológiától függ. Lehetnek egyláncúak, elágazók és kereszteződéssel rendelkezők. Ezek a szerkezetek fogják meghatározni, hogy az anyag mennyire áll ellen a törésnek, szakadásnak, illetve mennyire képes megkötni a vizet.
A különböző lencsegyártó cégek más-más technológiával állítják elő a kontaktlencséiket, ezért más lesz a szerkezetük – máshogy kötik meg a vizet és emiatt fordulhat elő, hogy egyik gyártó terméke kényelmes számunkra, a másiké viszont nem.
Azokat a polimereket, amelyek képesek megkötni a vizet, és ilyen módon vizet tartalmaznak hidrogélnek nevezzük. Innen erednek a hidrogél kontaktlencsék (majd később a ma használatos szilikon-hidrogél lencsék).
Viszont ezek az anyagok száraz környezetben párologtatással leadják a vizet és kiszáradnak. Azért szükséges folyadékban tárolni a kontaktlencséket, mert anélkül kiszáradnak és hordhatatlanná válnak, adott esetben tönkremennek.
De akkor miért nem jó a sima csapvíz kontaktlencse tároláshoz?
A víz, a talaj és a levegő egyaránt tartalmaz kórokozókat. A szemre leginkább veszélyes kórokozó az akant amőba, amely egyik fő élőhelye a víz, és a szembe kerülve az ott lévő baktériumokon táplálkozik. Bárki számára nagy kockázatot jelenthet ezzel a kórokozóval való fertőzés, de a kontaktlencse viselők különösen nagy veszélynek vannak kitéve.
Ennek egyik oka, hogy a kontaktlencse egy testidegen anyag és használata okozhat olyan szabad szemmel nem látható mikrosérüléseket, amiben jól meg tud tapadni a kórokozó. A másik ok, hogy kontaktlencse használat jelentősen csökkenti a szemfelszín oxigénellátást, ami kedvez a baktériumok elszaporodásának.
Az akant amőba ezeket a baktériumokat előszeretettel fogyasztja, és mikróbás keratitis fertőzést alakít ki, ami legrosszabb esetben keratoplasztikával gyógyítható csak (ez a műtét egy új szaruhártya átültetését jelenti donorból).
Mit tegyünk, ha nincs nálunk a tárolófolyadék és nem szeretnénk kukába dobni a lencséket?
A válasz a víz pH értékében rejlik. A pH érték mutatja meg egy adott oldat, mint például a víz kémhatását – például savasságát vagy lúgosságát. A kórokozók savas környezetben nem képesek növekedni, szaporodni, ezért, ha kontaktlencse tárolófolyadék hiányában vagyunk, savas folyadékba helyezett lencsénk nagy valószínűséggel nem fog kórokozóval fertőződni.
A legbiztonságosabb, minden háztartásban fellelhető enyhén savas folyadék, ami nem csípi majd szemünket: a szénsavas ásványvíz. Természetesen nem azt jelenti, hogy mostantól cseréljük le ásványvízre a tároló folyadékot, de ha minden kötél szakad és nem szeretnénk kontaktlencsénket kukába dobni, akkor elméletileg alkalmazhatnánk ezt a módszert.